Az 1897. évi avatási ünnepség

A soproni Széchenyi-szobor 1897-es felavatásnak előzményét a város 1861. május 14-i közgyűlésének abban a határozatában kell keresni, amely négy másik, a legnagyobb magyar emléke előtt tisztelgő rendelkezés mellett tervbe veszi azt: „… hogy a nagy magyar, boldogult Gróf Széchenyi István, emlékének dicsőítésére és Sopron városának e szorosabb köréhez tartozott halhatlan hazafi iránti különös kegyeletének örökítésére a tőle elnevezett téren egy méltó emlékszobor állíttassék”.

Ám Kárpáti Károly főreáliskolai tanár, a szobor felállításának egyik lelkes képviselője még 1895-ben is így ír: „A lelkesedés, úgy látszik, csak szalmaláng volt és csakhamar lelohadt. Széchenyi emlékszobrát ma is hiába keresi a »hálás utókor« a Széchenyi-téren… A határozatra a feledékenység fátyla borult, melyet a 80-as évek derekán e sorok írója, mint a »Soproni Irod. és Műv. Kör«-nek akkori másodelnöke és elnökhelyettese lebbentett fel abbeli indítványával, hogy vegye kezébe az ügyet a Kör és szövetkezve a várossal, megyével és az összes városi és megyei közigazgatási és közművelődési tényezőkkel, juttassa diadalra az eszmét s állíttassa fel a szobrot a milleniumra. Egyidejűleg a soproni hírlapok is derekasan felkarolták az eszmét és sürgették a 61-iki határozat végrehajtását. Azonban az eszme csak a tavaly kiküldött milleniumi bizottság határozott indítványára és a közgyűlés „csekély” többségének döntő szavazatával jutott el a megvalósulás első stádiumába, Simon Ödön, a város és megye culturális fejlődése iránt is lelkesen érdeklődő új főispánunk hivataloskodásának küszöbén és befolyása alatt. A város ugyanis 10.000 fttot szavazott meg a szoborra, melyhez a vármegye egyhangú lelkesedéssel szintén 19.000 frttal járult. Azóta megint baljóslatú csend uralkodik az emlékszobor körül, azért egyesek már tamáskodni kezdenek abban, hogy a szobor a milleniumra csakugyan elkészüljön. Az én hitem nem rendül meg, mert a szobor ügye oly férfiak kezébe van letéve, akik – ha csak ledönthetetlen akadályok föl nem merülnek, – okvetlenül düllőre viszik a rájuk bízott ügyet.”

S valóban – ha nem is a millennium évében, de 1897. május 23-án – sor kerülhetett a szobor felavatására. Az ünnepségre zöld lombfüzérekkel, virágokkal, zászlókkal díszítették fel a várost, a Széchenyi térre sátrat és pódiumot állítottak. Jeles vendégek részvétele is emelte az avatási ünnepség rangját. A belügyminiszter, az országgyűlési képviselő, a pannonhalmi főapát és más egyházi méltóságok mellett a Széchenyieket tizenegyen képviselték. A Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság, az Országos Magyar Képzőművészeti Társaság, az Országos Iparművészeti Társulat és az Országos Műemlékbizottság küldöttei is jelen voltak. A Nemzeti Múzeum képviseletében miniszteri biztos, a Magyar Tudományos Akadémia nevében Eötvös Loránd jött el. Díszvendégeket küldött Győr és Pozsony városa, Vas, Moson és Győr vármegye.

Az avatás fél 11-kor kezdődött azzal, hogy a soproni énekkarok zenekísérettel előadták Beethoven Isten dicsősége című művét. Majd dr. Baán Endre Sopron vármegye alispánjának köszöntője után dr. Kunc Adolf csornai praelatus mondta el ünnepi beszédét. Ennek részeként került sor Mátrai Lajos szobrászművész által a szobor leleplezésére. A Himnusz eléneklése után elhangzott Dóczy Lajos ez alkalomra írt verse, majd a koszorúzás következett, amelynek során alkalom nyílt a tudományos és irodalmi társaságok képviselőinek rövid köszöntőik elmondására. Ezután Póda Endre apátplébános, a szoborbizottság elnöke átadta, Gebhardt József polgármester pedig Sopron városa nevében átvette a szobrot. Az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget.

Az ünnepnap programjához még hozzátartozott a 13 órakor kezdődő díszebéd a Kaszinó nagytermében, a 16 és 18 óra között megtartott „néphangverseny” a Neuhof-kertben, és a soproni Irodalmi és Művészeti Kör szintén a kaszinó épületében megrendezett estélye.
A szoboravatásra két alkalmi óda is készült. Dóczy Lajos verse a délelőtti ünnepélyen hangzott el, míg Markóczi Imre alkotását a Sopron című lap aznapi, ünnepi száma közölte.